Philips AZ1412 Manual do Utilizador descarregar pdf (Página 83)

kodó. Egy dologban egyetértenek, és ez igen fontos, mégpedig abban, hogy több régebbi vélemény ellenére

Julianus átkelt a Volgán, de megemlítik azt a fontos tényt is. hogy maga Julianus egy szóval sem írja. illetve

jelenti, hogy Baskíriában lelte volna fel a magyarokat. Nem titkolják el azt sem, hogy a legújabb baskír

szakirodalomban azt vetették fel, hogy Julianus nem magyarokra, hanem baskírokra talált, sőt ő maga is

baskír volt. Ennek az alapját Abu Hamid al Garnati muzulmán jogtudós és hittérítő magyarországi visszaem-

lékezéseinek abból az adatából merítik, hogy ő sok, az országban élő baskírral találkozott. Erre vonatkozó-

lag ana is utalnak, hogy magyar forrás mit sem tud róluk. A baskír hipotézis változata, amint szerzőink

írják, a türk-madzsarok alakjában már 1978-ban megjelent M. Zakijev turkológus tollából, de erre idehaza

senki sem reagált. A két szerzőnk részletesen foglakozik a baskíriai, általuk is magyar eredetűnek tartott

helynevekkel, és erről az egyik mellékletben is felsorakoztatnak adatokat - annak ellenére, hogy magyar

kutatók már elvetették ennek az eredetnek a realitását. Tehát szemben például Vásáry István turkológus

ellenvéleményével, bizonyítékként kezelik ezt a fonáscsoportot. Szerzőink végkövetkeztetésében az tűnik

ki. hogy a magyarság (ős)hazáját Baskíriában sejtik.

Külön alfejezet, és egyben ez az utolsó, foglalja össze a véleményeket az Urál-vidéki régészeti

emlékekkel kapcsolatosan. Felsorolják azokat a magyar kutatókat, aki véleménye szerint a magyarok néppé

válása az Uráloninnen területén ment végbe. Utalnak viszont ugyanekkor Sz. 1. Rugyenko antropológus-

régésznek - aki monográfiát írt a baskírokról - ana a korábbi (1955) véleményére (de jegyzet nélkül), hogy

ősmagyarok sohasem éltek ezen a területen. Itt esik szó az Líráitól keletre fekvő területről megindult átván-

dorlás régészeti bizonyítékairól, az egyes kutatók szerint az ősmagyarokhoz köthető kusnarenkovói kultúrá-

ról (vezérlelőhelyét 1959-ben ásatták). Az orosz szakemberek kutatómunkáját 1878-tól kezdve követik

nyomon részletesen az Urál hegység innenső és túlsó oldalán, szinte egészen máig. Az embertani kutatáso-

kat azonban nem elemezték, alig említették meg egyes kutatók neveit. Ebben az is szerepet játszik, hogy a

régészetiekkel összehasonlítva az embertani vizsgálatok igen elmaradottak. Vannak számunkra fontos

temetők, amelyek anyaga - ha fel is van dolgozva - nem került közlésre!

A kétségtelenül jelentős tudományos teljesítményként elkönyvelhető könyv igen jól segítheti az

oroszországi kutatást, és amennyiben - ahol szükséges bővített változata - magyarul is megjelenik, a hazai

történettudomány ama művelői számára is hozzáférhető lesz, akik nem tudnak olvasni oroszul. Bennünket

már most is az alábbi gondolatok felvetésére ösztönöz: véleményünk szerint a 6. század végétől vagy kissé

később meginduló történelmi folyamatok nem igazolhatják az uráloninneni magyar őshaza-hipotézist. A

volgai bolgárok ősei délről vándoroltak fel a Volga mentén, a baskírok délkelet felől érkeztek meg lakóhe-

lyeikre a 9-10. században. A magyarok mozgását minden valószínűség szerint a távoli, közismert, belső-

ázsiai lökés irányíthatta nyugat fel. Egyik részük, kelet felől jövet, északnyugati irányba, az Urál hegység

nyugati pereméhez közeli részre kanyarodott fel. talán csak a 9. században, és jutott így el végül oda, ahol

Julianus barát megtalálta a leszárniazoltaikat. Ez az eddigieknél rövidebbnek elképzelt időbeli távolság a

nyelvi megértést is jobban támogathatta Julianus számára. Az sem kizárt, hogy a baskírokkal koordinált

népmozgás volt az övék. Olyan népmozgásról viszont, amely ez idő tájt (de később sem) észak-északnyugat

felöl ereszkedett volna alá a sztyeppére, egyről sem tudunk! A magyarok ilyesféle vándorlási útvonalának a

rekonstrukciója nem fogadható el hitelesnek. Konkrét történelmi forrásadatokkal eddig még nem tudtuk

alátámasztani a magyaroknak a 9. század elé eső őstörténetét. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy

hol és mikor jelentek meg őseink a világtörténet színpadán, még várat magára. Nyelvünk történetének eddig

feldolgozott adatai jóval korábbi évszázadokat, sőt évezredeteket sejtetnek, a terület tekintetében pedig

inkább az Urálon túli térség jöhet számításba. A kötet tanúsága szerint az Urálontúl lehet az a terület, ahol a

régészeti-őstörténeti kutatásainkat koncentrálni kellene. Ebben a vonatkozásban A. K. Matvejev toponimikai

kutatásait látják iránymutatónak.

Ez a jelentős kis kötet is felhívja a figyelmet arra, hogy milyen égető szükség van a magyar hon-

foglalásra vonatkozó írásos fonások együttes forráskiadványára, olyanra, amely az eredeti nyelven és ma-

gyar fordításban közli azokat, valamint a ránk maradt kéziratos anyag variánsait is feltünteti. Olyasmire

gondolunk, mint amilyeneket Szentpéteri Imre, illetve Gombos Albin alkotott a 20. században, latin nyel-

ven. Sem a Magyar Honfoglalás Kútfői, a maga idejében (a millenniumra kissé megkésett) nagyjelentőségű

munka, sem a Györffy György, illetve Hajdú Péter és munkatársai, illetve később a Kristó Gyula által írott-

szerkesztett ilyen tárgyú kötetek nem merítik ki a követelményeket. Mind a román, mind pedig az orosz, a

szlovák, sőt még a bolgár (időrendben) történettudomány is előttünk jár az ilyen kiadványok terén. Szerző-

ink a most vázlatosan bemutatott kötetben a fonáskiadványok óriási sorát tárják elénk, közülük többekről

most vehetünk tudomást először, ami főleg az orosz nyelvűeket illeti, három teljes oldalon sorolják fel

címeiket.

Erdélyi István

1 2 ... 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 ... 183 184

Comentários a estes Manuais

Sem comentários

Philips AZ1412 Manual do Utilizador Página 83

Comentários a estes Manuais

Manuais e produtos relacionados com não Philips AZ1412