Philips AZ1412 Manual do Utilizador descarregar pdf (Página 172)

garantálta az Oszmán Birodalom szuverenitását. A szövetséghez később több állam is csatlakozott, így

létrejött az újabb koalíció Napóleon ellen. Az orosz-török együttműködés sikereit mutatta a Jón-szigetek

visszafoglalása a franciáktól, valamint a Hét Sziget Köztársaság megszervezése. Az orosz flotta földközi-

tengerijelenléte Ausztria és Anglia oroszellenes magatartása miatt 1799 októberéig tartott. Pál halála után I.

Sándor 1805 szeptemberében megújította a szerződést, és az 1806-ban kitört újabb orosz-török háborúig a

térség viszonylagos békéje biztosított volt.

Az Osztrák-orosz együttműködés és vetélkedés a keleti kérdésben a 18. században és a 19.

század első felében című tanulmányban az Oszmán Birodalom ellen irányuló orosz-osztrák szövetségek

megkötésének története követhető nyomon. Az első szövetség létrehozására 1697-ben került sor, amelyet

1726-ban megerősítettek. 1746-ban Ausztria és Oroszország 25 évre szóló szövetségi szerződést írt alá. Ez

az 1726-os szerződés folytatása és továbbfejlesztése volt. A szerző hangsúlyozza, hogy Pétervár és Bécs

szövetsége a következő száz évben az orosz külpolitika alapja maradt. A két birodalom kapcsolatában voltak

elhidegülési és szoros együttműködési szakaszok, a szövetség azonban mindkét fél számára hasznosnak

bizonyult. Az 1774-es kücsük-kajnardzsi béke megkötése után Ausztria attól félt, hogy Oroszország további

területi gyarapodása vagy befolyásának növekedése veszélyezteti Ausztria biztonságát. Oroszország

szövetségese maradt, de igyekezett megfékezni annak keleti előrenyomulását. A 19. század első felében a

Habsburg Birodalom passzívvá vált, és pozícióját az oszmán ügyek iránt aktív érdeklődést mutató Anglia

foglalta el. A szerző I. Sándor 1815 utáni külpolitikájáról hangsúlyozza, hogy legfontosabb törekvése az volt

a keleti kérdésben, hogy megszilárdítsa a korábban elért eredményeket, és a balkáni népek körében tovább

erősítse a befolyását, illetve fenntartsa az európai egyensúlyt. A tanulmány bemutatja a kongresszusok

korának a keleti kérdéshez kapcsolódó határozatait, majd I. Miklós külpolitikáját, és értékeli az 1833-ban

Münchengrätzben aláírt orosz-osztrák, illetve orosz-porosz-osztrák szerződést. Az 1840-es évektől !.

Miklós a keleti kérdésben az angol-orosz együttműködés megerősítésén fáradozott, az osztrákokkal való

együttműködés az európai ügyekre szorítkozott.

A keleti kérdés az orosz külpolitikában a 19. század elején (1799-1806) című tanulmányból a 18.

század végén a francia terjeszkedés miatt az orosz keleti politikában megjelenő új, átmeneti jellegű

problémát ismerhetjük meg, a földközi-tengerit. Az 1799-es orosz-török szövetségi szerződést követően F.

F. Usakov admirális a török flottával együttműködve a Földközi-tenger keleti medencéjéből és a Jón-

szigetekről kiszorította a franciákat, A. V. Szuvorov pedig Itáliában aratott győzelmeket. A szerző áttekinti

az orosz külpolitikát I. Sándor uralkodásának első éveiben, egészen a Porta 1806. tavaszi hadüzenetéig. Az

oroszok a tengerszorosok kérdését, a Földközi-tenger keleti medencéjének problémáit, a Balkán-kérdést is

sikerrel kezelték a Törökországgal kötött szövetség keretein belül. Az orosz-török viszony megromlásához

és a háborúhoz a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett változások vezettek. Az orosz kabinet az orosz-

török viszony átgondolására kényszerült, és az új program kidolgozására a tilsiti béke (1807. június 25.) után

került sor.

Bodnár Erzsébet a 18-19. század folyamán a Török Birodalom birtokainak felosztására irányuló

számos tervezet közül külön figyelmet szentelt Napóleon 1807. júniusi elképzelésének, amelyet Tilsitben

mutatott be I. Sándornak (Az „ottomán örökség" a francia-orosz tárgyalásokon, 1807-1808). A tilsiti

tárgyalások azt mutatják, hogy a keleti kérdés volt az egyetlen terület, ahol a francia és az orosz hatalom a

korábbi évek véres háborúinak lezárása után közeledett egymáshoz. A Török Birodalom felosztásáról nem

született írásos megállapodás, csak arról döntöttek, hogy a keleti kérdés fontos problémáit később tárgyalják

meg. A dokumentumok szerint Oroszország nem kívánta a Török Birodalom teljes felosztását, de a

részleges felosztás gondolatát nem vetette el. Tilsit nem hozta meg Oroszország számára az óhajtott

eredményeket az Oszmán Birodalom részleges felosztása tekintetében, a keleti kérdést érintő cikkelyek

inkább Franciaország számára voltak előnyösek. Az „ottomán örökségen" való osztozkodás fontos téma

maradt Franciaország és az Orosz Birodalom között, és az 1808-as erfurti találkozóig több stádiumon ment

keresztül. A tanulmány felvázolja ezeket a kulcspontokat, és kiemeli, hogy a Török Birodalom felosztását

maga Napóleon sem akarta. Az 1808 elején Pétervárott folytatott tárgyalások burkolt célja francia részről az

volt, hogy Oroszországot keleten egy elhúzódó konfliktusba hajszolja bele. Oroszország Napóleon keleti

szándékait igyekezett kipuhatolni. Az erfurti találkozó megváltozott politikai körülmények között zajlott le,

amikor a francia császár számára különösen fontos volt az oroszokkal való szövetség. Így Oroszország a

tilsitinél jóval eredményesebb megállapodást írhatott alá. Az Orosz Birodalom Törökország részleges

felosztásával szerezte meg az óhajtott területeket, és elérte, hogy a teljes felosztás kérdését elodázzák. Erfurt

után az orosz külpolitika követendő elvévé vált az Oszmán Birodalom integritásának megőrzése, és az állam

teljes felosztását javasló tervezetek megvitatása elöl kitért, mivel francia csapdát látott benne.

A kötet legátfogóbb munkája az Oroszország keleti törekvései, 1792-1830 címet viseli. II.

Katalin uralkodásától I. Miklósig tekinti át az orosz diplomácia és külpolitika akcióit a keleti kérdésben,

valamint a háborúkat és az azokat lezáró békéket. A kiadvány keleti kérdéssel foglalkozó részét A keleti

(krími) háború (1853-1856) című tanulmány zárja. Bodnár Erzsébet felhívja a figyelmet arra, hogy a

háborút egy sor probléma eredményezte, voltak politikai, ideológiai és gazdasági okai, és a Közel-Kelethez,

1 2 ... 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 ... 183 184

Comentários a estes Manuais

Sem comentários

Philips AZ1412 Manual do Utilizador Página 172

Comentários a estes Manuais

Manuais e produtos relacionados com não Philips AZ1412