Philips AZ1412 Manual do Utilizador descarregar pdf (Página 80)

végezték, miközben ő maga a nép barátjaként, a „jó cár" képében tetszelgett a közvélemény előtt (s olykor

valóban megpróbálta mérsékelni a túlbuzgó csinovnyikokat az általa gerjesztett terror végrehajtása során).

Krausz Tamás, joggal, szembeszáll az 1990-es években divatossá vált nézettel, amely egyenlő-

ségjelet tesz a kommunizmus és a nácizmus közé. A nácizmusnak ugyanis nincs kulturális öröksége, amely

nem mondható el a szovjet rendszerről (gondoljunk Eizenstein, Babel, Solohov és mások művészetére). A

nácizmus és a kommunizmus közötti különbség közjogilag is megragadható, gondoljunk a Führerprinzipre,

amely szerint a Führer akarata egyben jogszerű. A Szovjetunióban közjogilag szó sem volt arról, hogy

Sztálin akarata „törvény" lett volna.

A második világháború előzményeit vizsgálva a szerző jogosan hívja fel a figyelmet arra, hogy

az 1939-ben kötött Molotov-Ribbentrop-paktum nem kis részt a Nyugat elzárkózása miatt valósulhatott

meg. Éppen az 1941-től kezdődő Nagy Honvédő Háború okozza a Sztálin megítélése kapcsán a legtöbb

ellentmondást. Sztálin neve ugyanis - mind a mai napig hatóan - összefonódott a győzelemmel, az antifa-

siszta harccal. A Szovjetunió lakossága hatalmas szenvedéseken ment keresztül a Nagy Honvédő Háború

idején: a szovjet emberek bestiális kegyetlenséggel fellépő ellenséggel találták szembe magukat. A szovjet

emberek saját tapasztalataik alapján megérthették, hogy „a német és általában az »európai keresztény civili-

záció« magában rejti a népirtás, a bestiális kegyetlenség »kultúráját«".

A Szovjetunió mintegy 27 millió embert veszített a második világháborúban, s ezek többsége ci-

vil volt (a 6-7 milliós katonai veszteség mellett). A német, finn, magyar, román agresszorok a Szovjetunió

megszállt területein a polgári lakosság 25%-át pusztították el. Különösen a zsidó lakosság szenvedési voltak

embertelenek: a holokauszt áldozatainak a fele szovjet állampolgár volt. Igaz, s a könyvből ez sem marad ki,

a mészárlásokban szerepet vállaltak szovjet állampolgárok is: a németekkel kollaboráló ukrán, balti, kauká-

zusi és orosz nacionalisták, akik olykor a legaljasabb emberirtó akciók végrehajtói voltak. A szerző hangsú-

lyozza, hogy az Egyesült Államok jelentős segítséget nyújtott a Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háború

idején, ugyanakkor az amerikai segítség nagyobb része már a sztálingrádi fordulat után érkezett, s ez is

eltörpült ahhoz képest, amit például Nagy-Britannia kapott.

A második világháború után gyarapodó területű Szovjetunióban (a Baltikum és Nyugat-Ukrajna

bekebelezése után) csak növekedtek a regionális különbségek. Krausz Tamás is megemlíti, hogy a Baltikum

integrálhatatlannak bizonyult a Szovjetunión belül, noha e térség a későbbiek során „kirakat" jelleget öltött.

Sztálin halála (1953) után. Nyikita Szergejevics Hruscsov pártfőtitkársága idején az „enyhülés"

politikája, az életszínvonal emelése vált preferenciává. 1961-ben megfogalmazták, hogy a Szovjetunió 20 év

alatt utoléri az Egyesült Államokat. Az enyhülés korában jött létre a „hatvanasok" nemzedéke, a kulturális

olvadás termékeként. A hruscsovi kor mégis inkább csak félsikernek mondható. A szűzföldek feltörése csak

ideiglenesen enyhítette az évről évre súlyosbodó mezőgazdasági válságot. A rendszer diktatórikus jellege

sem változott, amit demonstrál a novocserkaszki sztrájk véres elfojtása 1962-ben. 1968-ban a koszigini

reformok idején jelentősebb reformtörekvések indulnak meg (decentralizáció).

Az 1970-es évek elején a szibériai olaj- és gázlelőhelyek felfedezése, a világpiaci nyersanyagárak

példátlan emelkedése lehetővé tette a reformok megakadását, a brezsnyevi struktúra megalvadását. sőt

korábban példátlan expanzív külpolitika vállalását a harmadik világban. A szovjet gazdaság a növekvő

nyersanyagexport, illetve a növekvő import, elsősorban mezőgazdasági import egyre jobban integrálódott a

világgazdaságba. Bár a szovjet gazdaság továbbra is növekedett, az 1970-es évek végétől relatív lemaradása

a Nyugattól csak fokozódott. A hruscsovi és brezsnyevi korszakban ugyanakkor a jóléti intézkedések soha

nem látott társadalmi körben valósultak meg, kiterjesztve a falusi lakosságra is. A szovjet jóléti rendszerben

azonban a jövedelmek a teljesítménytől függetlenül kerültek kiutalásra. Az oktatás, kultúra, művészet terén

a jelentős eredmények dogmatizmussal, álvitákkal párosultak.

A első válságtünetek a párt által korábban rendezettnek deklarált nemzetiségi vonalon jelentkez-

tek az 1980-as évek második felében. A második világháború után jelentősen megváltozott a Szovjetunió

etnikai képe, a muzulmán lakosság száma megnövekedett.

Andropov az 1980-as évek elején - abból a kelet-európai reformátokra nagyon is jellemző szem-

léletből kiindulva, miszerint „a rendszer jó, az ember rossz" - bürokratikus nyomásgyakorlással kívánta

„megreformálni" a Szovjetuniót. Gorbacsov már csak sodródott az eseményekkel, a Szovjetunió válsága

elmélyült. Az olajár visszazuhanása megkurtította a bevételeket, miközben a permanens agrárválság miatt

egyre többet kellett költeni élelmiszerekre, s nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetunió nem tudja folytatni a

fegyverkezési versenyt, ami a szövetséges államok „feladásához" vezetett. A glasznoszty felszínre hozta az

évtizedek alatt szőnyeg alá söpört problémákat, és lehetőséget adott a liberális ellenzék megjelenéséhez. Bár

1991 márciusában a szovjet köztársaságok zöme népszavazáson a Szovjetunió egysége mellett állt ki, a

köztársasági vezetéseken belül - különösen 1991. augusztus 20 után - felerősödött a helyi szeparatizmus. A

legjelentősebb szeparatista erőt persze az 1991-től önállóan tevékenykedő orosz vezetés képviselte. Mint

arra Krausz Tamás is felhívja a figyelmet, éppen Oroszország ütötte a legnagyobb szöget a Szovjetunió

koporsójába.

1 2 ... 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 ... 183 184

Comentários a estes Manuais

Sem comentários

Philips AZ1412 Manual do Utilizador Página 80

Comentários a estes Manuais

Manuais e produtos relacionados com não Philips AZ1412