Philips AZ1412 Manual do Utilizador Página 76

  • Descarregar
  • Adicionar aos meus manuais
  • Imprimir
  • Página
    / 184
  • Índice
  • MARCADORES
  • Avaliado. / 5. Com base em avaliações de clientes
Vista de página 75
SZEMLE
KÉPES GYÖRGY
DÁNIA ALKOTMÁNYTÖRTÉNETE A 13. SZÁZAD VÉGÉTŐL NAPJAINKIG
Budapest, Gondolat Kiadó, 2006. 233 p.
(Jogtörténeti értekezések 37.)
Képes Györgynek, az ELTE ÁJ
K
tanárának írása, ellentétben azzal, amit egy történész számára a hasonló
címek sugallnak, nem száraz jogi megközelítése a jelzett témának, hanem szerencsésen ötvözi a szakszerű-
g szigorú kritériumait az olvasmányos stílussal. Valóban arról ír ugyanis, amit a címben megfogalmaz -
történetiségében vizsgálja Dánia alkotmányos fejlődését, de nem úgy, hogy pusztán kiemeli és leíró módon
bemutatja e folyamat egyes mérföldköveit, hanem gazdag történeti anyaggal rajzolja fel ezen mérföldkövek
hátterét, azaz történelmi kontextusát. Mindezek mellett apró, a témához szorosan nem tartozó érdekességek-
kel is szolgál a szerző a történeti háttéranyagban, amelyek színesebbé teszik a kifejtést: így pl. megtudhat-
juk, hogy a dánoknak is volt Kelet-indiai Társaságuk (1625), de azt is, hogy New York Bronx nevű város-
részének névadója isn volt, egy bizonyos Jonas Bronck, aki 1639-ben telepedett le azon a vidéken, majd
az ottani holland telepesekhez csatlakozott.
A könyv öt nagy részre tagolódik a következő címekkel: I) Bevezetés (7-18.); 2) A központosított
rendi monarchiától az arisztokratikus kormányzatig (19-42 ); 3) Abszolút monarchia Dániában (43-93.); 4)
Az alkotmányos monarchia létrejötte és fejlődése (94-147.); 5) Dánia hatályos alkotmánya és politikai
rendszere (148-219.). Üdvözlendő, amint az itt közölt oldalszámokból is kitűnik, hogy a közép- és kora
újkori részeket „nem nyomja el" a modern korszak, hanem azok megfelelő terjedelmet kaptak a műben.
Éppen ezért az 1800 előtti évszázadok iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják majd a könyvet.
A bevezetés vázlatszerűen megadja a mű kronológiai csomópontjait és an államterület közép-
kori változásait, világosan leírva azt a bonyolult viszonyt, hogy an korona részét képező Slesvig
(Schleswig) hercegségének története miként kapcsolódott össze a Német-római Birodalom részét képező
Holstein grófságéval, és persze azt is, hogy az 1388-tól 1814-ig fennálló dán-norvég perszonálunió során -
1814-ben Norvégiát Svédországhoz csatolták, ezzel kompenzálva a svédek számára Finnország elvesztését,
amit viszont néhány évvel korábban Oroszország kapott meg - milyen közjogi változások történtek. A
kronológiai bontásból eredően nem ebben a fejezetben, hanem az abszolutizmus kora bemutatásánál szere-
pel a szerző által „dán Trianonnak" nevezett roskildei béke (1658), melynek értelmében Dánia, a Svédor-
szággal vívott vesztes háború következtében, elvesztette területének és népességének kb. egyharmadát. A
legérzékenyebben a mai Svédország déli és nyugati partvidékének elcsatolása érintette Dániái, mivel e
gazdaságilag és népesség tekintetében is fontos területek azelőtt évszázadokon át Dánia részét képezték (itt
volt például an érsekség központja is, Lundban).
A második részben a szerző először röviden vázolja Dánia középkori társadalmi tagozódásának
sajátosságait, mely az általános európai viszonyoktól a szabad parasztság nagyszámú jelenlétével tért el.
Mindazonáltal ez a réteg (svédországi társaival ellentétben) nem tudta megőrizni privilegizált státusát a kora
újkorban, következésképp 1570 után lényegében rendi képviselete is megszűnt. Ez a rész alkotmánytörténeti
szempontbólt fejezetre oszlik, melyből az első a „dán alkotmány alapelemeit" (pl. királyi hitlevelek,
országtanács, országgyűlés) veszi vizsgálat alá 1536 előtt,g a második az „arisztokratikus kormányzás"
(1536-1660) intézményeit és működését vizsgálja. Az előbbi vonatkozásában a szerző megállapítja, hogy a
korai rendi gyűlések időszaka (ennek mérföldköve az 1282-es ún. „dán Magna Charta") és a kifejlett rendi-
g (15. század második felétől kezdődő) korszaka közt itt sem volt kontinuitás, s a királyt korlátozó legfon-
tosabb intézmény a késő középkorban az országtanács volt, ainit megilletett például a királyválasztás és a
hadüzenet joga.
1536-ban egy ún. „alkotmányos forradalom" ment végbe, mely az „arisztokratikus kormányzás"
alapjait rakta le. Elemei a következők voltak: a rendi gyűlés (Rigsdag) segítségével a király a reformáció
evangélikus irányzatát államvallássá tette, ezenkívül a szuverenitás új felfogása alakult ki, amely szerint a
főhatalmat a korona testesíti meg, amit király és az országtanács együttesen képviselnek, teháta király az
országtanácsban" elv alakult ki (melyről a szerző megjegyzi, hogy párhuzamba állítható a Szentkorona-tan
Werbőczy által kifejtett nézetével). A tanács kizárólag a király által, saját belátása szerint kinevezett főne-
mesekből állt (1645 után viszontr a tanácstagok döntése alapján kellett az új tagokat kinevezni), és
évente legalább egyszer ülésezett. A rendi gyűlést szintén a tanács javaslatára hívták össze ezután, és csak
alkalomszerűen. Összességében tehát elmondható, hogy az országtanács közjogilag fölébe került a rendi
gyűlésnek. Fontos eleme volt továbbá az 1536-os alkotmányos változásoknak, hogy Norvégiát ezentúlr
nem önálló királyságként, hanem Dánia tartományaként kezelték, s megszűnt a norvég országtanács is,
1604-ben pedig törvényt hoztak arról, hogy an országtanács által megválasztott király automatikusan
Norvégia uralkodója is lesz. Mindezek ellenéreat ország az egységes, közös államig" nem jutott el,
hangsúlyozza a szerző.
Vista de página 75
1 2 ... 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 ... 183 184

Comentários a estes Manuais

Sem comentários