
JOHANNES FRIED
BŰNTÉNY, AVAGY MÍTOSZ
KONSTANTINÁPOLY 1204-ES ELFOGLALÁSA VELENCE KULTURÁLIS
EMLÉKEZETÉBEN
Pierre Nora francia történész nem is olyan rég egy új és igen sikeres kutatási irányzatot
hívott életre, amely az emlékezet helyeinek („lieux de mémoire") felfedezésével, be-
mutatásával és vizsgálatával foglalkozik.
1
Elméletével magam is egyetértek, kérdés-
felvetését azonban szeretném kibővíteni, és antropológiai értelmezésbe ágyazni.
Az emlékezés helyei alatt - Pierre Nora és mások kifejezésével élve - azokat a
helyeket értem, ahol az egyén, illetve a közösség jelenlegi önértelmezésének, illetve
aktuális önigazolásának emlékei alakot öltenek és megjelennek. Az ilyen helyek az
emberekkel, hősökkel és antihősökkel, az eseményekkel és az élményekkel, a képes-
ségekkel és a tudással, az elképzelésekkel vagy doktrínákkal, irodalmi szövegekkel
vagy jogi követelésekkel, mondákkal, mesékkel és legendákkal, a Jó és a Rossz meg-
személyesítésével, a vallással és a hittel, és sok más egyébbel történő találkozás
memoratív helyszíneiként alakulnak ki.
2
Az efféle emlékezet megnyilvánulhat a sza-
vak szintjén, kifejezésre juthat különböző rítusokban, világi és egyházi szertartások-
ban, a tudományban és a történetírásban éppúgy, mint a mindennapi életben; tapasz-
talható széles körben, vagy csak azon személyek esetében, akik a maguk szubjektív
emlékezeti helyén időznek. Az emlékezeti helyek változhatnak; veszíthetnek vonzere-
jükből, eltűnhetnek, kiszorulhatnak az újabbak közül, átalakulnak vagy átszervezik
őket; felépítményükben megújulhatnak. Emlékezeti helyek és az e tereket összekötő
úthálózat nélkül azonban egyetlen ember, társadalom, egyén, közösség, királyság vagy
diktatúra sem boldogul.
Ki és miként ápolja az emlékeket? Ki vagy mi és milyen körülmények között
kelti életre az emlékezetet? Milyen törekvések bizonyultak eredményesnek? Hogyan
törődnek velük? Milyen következményeik és hatásaik vannak? Mindenekelőtt azon-
ban: hogyan jönnek létre ezek a helyek? Hogyan nyerik el rendjüket, struktúrájukat és
felépítményüket? Ez a kérdés több mint tíz éve foglalkoztat, és ahhoz az összefoglaló
témához tartozik, melynek provokáló szándékkal a „történelem és elme" címet adtam.
Németországban igen nagy ingerültséget váltott ki, és egyelőre több elutasításra, mint
egyetértésre talált.
3
Én azonban bizakodó vagyok.
Hogyan jönnek létre tehát emlékezeti helyeink? Ennek megválaszolásához
alaposan ismernünk kell az emberi emlékezőképesség jelenségeit. Mivel az individuá-
lis emlékezeti helyek komplex élettapasztalatokra és a mindenkori „önmagunk" kogni-
tív bevésődésére épülnek fel, agyunk egyéni cselekvésmódjai szerint jönnek létre,
amelyek többszörösen (ha nem is állandóan) tudattalanok, és ezért egységként irányít-
hatatlanok, kormányzó központ nélkül önszerveződőén működnek. A kollektív emlé-
kezeti helyek ennél is összetettebb eseményeknek köszönhetők, amelyek az egyén és a
közösség átláthatatlanul sűrűre szőtt összjátékából következnek, és ebben a komplexi-
tásban újra - nem is lehetne másként - önmaguktól szerveződnek. Emberi hatalom,
bármilyen erejű és bármely helyzetben is legyen, ezen a komplexitáson ténylegesen
sem uralkodni nem tud, sem azt döntően befolyásolni nem képes. A valóság és vele
együtt az emlékezet helyei előbb-utóbb elmenekülnek mindennemű beavatkozási kí-
sérlet elől.
Comentários a estes Manuais