
13
miatt, Konstantinápolyban vitette, innen hozták magukkal - legalábbis egy a 15. szá-
zad végén élő humanista szerint - a velenceiek zsákmányként. További, a Quadrigával
díszített római érmék felbukkanása még várat magára.
51
A műveltség és az olvasottság
ismét hiányt pótoltak, és társukul szegődött az éles eszű következtetésekből kibonta-
kozó tudás.
Velencében természetesen - mielőtt a 15. század végétől a tudósok és törté-
netírók körében a lovak konstantinápolyi eredetét valló álláspont elterjedtté vált -
egészen más történet forgott közszájon, amely a Porta di Sanť Alipio - a Szent Márk-
bazilika homlokzatának 1260 körül készülhetett északi kapuja - feletti mozaik felira-
tához kötődött. Ennek tanúsága szerint a velenceiek, élükön a dózséval, azért tisztelték
Szent Márkot, „hogy az a hozzá hü velenceieket folyvást védelmezze az ellenségtől"
(ut Venetos semper servet ab hoste snos).
52
A templom főkapuján, a szent teste felett
megjelenő Úr alakja megáldja a népet, efelett tombol a négy szilaj paripa. Nem gon-
dolhattak a genovaiak sem másra, midőn 1379-ben megtagadták a békekötést Velen-
cével, mondván, egészen addig nem teszik meg azt, amíg meg nem zabolázzák Márk
templomának lovait."
A lovak védelmező jelentése és a Serenissima legyőzhetetlenségének jelképe
változó formában többször és egymástól függetlenül felbukkanó elemek, még a 16.
században is találkozunk velük.
54
Felix Faber, a Jeruzsálemet megjárt sváb Zarándok,
aki Velencében visszatérő látogató volt, 1483. évi útja során arról számolt be, hogy a
Szent Márk-bazilika bejárata feletti aranyozott bronzlovakat annak emlékére állították,
hogy Barbarossa Frigyes - midőn el akarta foglalni Velencét - állítólag megfogadta,
addig nem hagy fel az ostrommal, amíg lovának patái nem érintik Szent Márk terét. A
botrányokkal terhelt préda tehát Velence dacos önérvényesítő vágyának emlékmüvévé
vált.
Ismerte a fenti okfejtést Arnold von Harff is, aki 13 évvel később járt a város-
ban, s forrásául egy velencei nemest jelölt meg. Részletekben jóval gazdagabb történet
az övé, mely szerint, miután Barbarossa elindult a Szentföld meghódítására, a pápa
abbéli félelmében, hogy a császár céljának elérésével a „tengerek urává" válik, titkon
elküldte a szultánnak a Rőtszakállú képmását és intette őt a császár támadására. Fri-
gyes természetesen fogságba esett, igen magas váltságdíj fejében azonban szabadon
engedték, és ekkor megesküdött, addig nem nyugszik, míg Velencében - ahova a pápa
szökött - a Szent Márk-bazilikát istállóvá nem alakítja. A velenceiek ellenben legyőz-
ték, így kénytelen volt behódolni a pápának is, aki lábait a császár nyakába helyezte,
hogy azonban a császár se tűnjék esküszegőnek, a velenceiek négy lovat állítottak a
Szent Márk-bazilika kapuja fölé. Mindezek emlékét egy festmény is őrzi a dózsepalota
tanácstermében. Eddig a lovag beszámolója.
55
Mindezekből logikusan következik, hogy a lovakat az 1177. évi velencei bé-
kével próbáljuk kapcsolatba hozni. A Frigyes behódolását ábrázoló festményen - s ez
az 1577-ben elpusztult illusztrációsorozat eddig figyelmen kívül hagyott részlete -
valóban látható a Szent Márk-bazilika nyugati oldala a négy bronzlóval. A történetnek
azonban még nincs ezzel vége. Hiszen a császár személye hamarosan feledésbe me-
rült, és a legyőzöttek sorában nem maradt más, mint egy „nem keresztény uralkodó".
A szultán - mint a Serenissima ellensége - akkora vereséget szenvedett, hogy a mene-
külés jelentette számra az egyetlen menedéket. Ezután a templom lovai ennek a dia-
dalnak az emlékét őrizték, és a 16. század elején mindez meg is felelt a korszak fejlő-
dési tendenciáiból körvonalazható történelmi képnek.
56
Végül is a humanista alkotóerő
Comentários a estes Manuais