mégis lehetséges, hogy az az emlék még a karoling- korból való. Ehhez a corpusszal ellátott
kereszthez egy legenda fűződik: „Isten képe, amely egy fakeresztre volt szögezve, egész testét
olyan hevesen mozgatta, hogy a lendülettől leesett a töviskorona, mégpedig a király
(figyelmeztetésül és büntetésből!) és az érsek között.”
13
Az 1070-es angolszász krónika is szól egy corpusszal ellátott keresztről a peterborough-i
székesegyházban, egy gerendán, a templom kifosztása kapcsán. A rablók ugyanis „felmásztak a
szent keresztre, levették a színarany koronát a mi Urunk fejéről, elvették az egészen vörös
aranyból való lábdeszkát, amely lábai alatt volt”.
14
De semmi sem bizonyítja, hogy ez a feszület
régi lett volna, ugyanúgy lehetett szó egy Ottó-kori alkotásról is.
De ilyen, plasztikus corpusszal ellátott keresztek mindenesetre a Karoling-korban
meglehetősen ritkák lehettek, mert még festett feszületek sem fordultak elő gyakran, és azok is
megütközést váltottak ki. Az 594-ben meghalt Tours-i Gergely beszéli el a Liber in gloria
martyrumban, hogy a narbonne-i St. Justus et Pastor székesegyházban volt egy festett feszület,
amelyet ágyékkendő fedett, „quae pictura dum assiduae cerneretur a populis” [amely
festményt a népek folyton bámulták]. Akkor Basilius papnak „per visum persona terribilis”
[látomásában félelmetes személy] jelent meg, és így szólt: „Omnes vos obtecti estis variis
indumentis et me iugiter nudum aspicitis” [Benneteket különféle ruhák fednek, és engem
állandóan meztelenül bámultok]. Ez az alak háromszor jelenik meg, és hirtelen halállal
fenyegeti a papot, ha a keresztet nem öltöztetik fel. A püspök parancsára egy leplet terítenek a
corpusra. „Et sic obtecta nunc pictura suspicitur” [És most a festményt így befedve tisztelik].
15
Így hát nem csoda, hogy a körmeneti kereszten a plasztikus corpus csak később mutatható ki.
A mi emlékeink alapján, a Megfeszítettel ellátott első körmeneti keresztek Ottó-koriak (az első
esseni Mathilda-kereszt trébelt, a második esseni Mathilda-kereszt öntött). Ha a fennmaradt
emlékek helyesen mutatják a helyzetet, a Karoling-kor csak a crux gemmatát ismerte.
Mindenesetre nagyon jellemző, amit Beda († 753) mond el Ágoston érsekről és társairól, akik
597-ben Thanet szigetére érkeztek Aedilbert kenti királyhoz: „Veniebant crucem pro vexillo
ferentes argenteam et imaginem domini salvatoris in tabula depictam” [Jöttek, zászlóként
ezüstkeresztet hordozván, valamint a Megváltó Úrnak táblára festett képét].
16
Ez jellegzetes
példa a festészet és a szobrászat feladatainak tiszta elválasztására!
Nos, mégis nagyon megbízható forrásokból tudjuk, hogy olykor a Megváltón kívül más
szenteket és profán személyeket is ábrázoltak plasztikus formában.
17
Lényegében azonban úgy
látszik, hogy a szentek és a világiak plasztikus ábrázolása az ötvösség körére korlátozódott. A
13
Suse PFEILSTÜCKER:Spätantikes und germanisches Kunstgut in der frühangelsächsischen Kunst.
(Kunstwissenschaftliche Studien XIX) Berlin, 1936. 188.
14
Uo. 189. a szász eredeti szöveg közlésével.
15
E. KNÖGEL: i. m. (7. j.) 224. sz.
16
Uo. 930. sz.
17
A keresztény szobrászat sok, mroving kortól kezdődő példája: T. B. EMERIC-DAVID: Histoire de la sculpture
française. Paris, 1858. két első fejezete a száz évvel későbbi tudományos kritikai ellenőrzés után már nem
tartható. Vö. azokat a tévedéseket, amelyeket kimutat DESCHAMPS–EMERIC-DAVID, Bulletin monumental.
84, 1925, 14. ld. jegyzet.
258
Comentários a estes Manuais